Gebauer Galéria- ifj. Ficzek Ferenc "Párhuzamos tendenciák" c. kiállítása

Gebaer Galéria - ifj. Ficzek Ferenc képzőművész "Párhuzamos tendenciák" c. kiállítása.      Megnyitó: 2023. március 10-én, pénteken 17 órakor. A kiállítást megnyitja Szabó Zsófia művészettörténész. Megtekinthető: 2023. április 3-ig, hétköznapokon 9-18 óa között.

Párhuzamos tendenciák

Jelen kiállítás anyaga három, egymástól elkülönülő tematikát ölel fel: egy önarcképsorozatot, melynek első darabjai a karantén ideje alatt készültek el; egy „dinós” témát, amelynek alapját a faelemekből összerakható dinoszauruszjáték megmaradt lapjai mint sablonok adták; valamint a „csíkos képek”, amelyeket egy szabadabb képi struktúraépítés jellemez – takaráson, áttetszőségen alapuló térrétegek és ritmusok.

1. Önarcképek
Az egyes önarcképek révén célom volt olyan konkrét képi szituációkba helyezkedni, amelyek részben groteszk vagy humoros viszonylatokat teremtenek, ezáltal nagyban önreflexív, az öniróniát sem nélkülöző végeredményt adnak. A festmények alapját képező fényképekhez tartozó "beöltözési" mozzanatok kvázi szerepjátékként megélt események, az így létrejövő képzelt karaktereknek mindegyike saját egyéniségemből hívódnak elő és kelnek életre az optikai rögzítés idejére. A kezdetben stílustanulmányként induló munkafolyamat menet közben egy önmegismerési, önreprezentálási aktussá változott, ahol igyekeztem olyan képi kompozíciókat kialakítani, amelyek mások részéről is érdeklődésre tarthatnak számot. Ez a fajta festmények létrehozásán keresztül történő önvizsgálat a képi végeredmények révén talán túlmutatnak a személyes kérdésfelvetéseken és esetleges egyszemélyes válaszokon, azaz képesek a vizualitás által elérni másokhoz is. Az így megszülető alkotások az identitás, a személyiség, az önazonosság fogalmainak tisztázását érintve, nem egy "véresen komoly", dramatizált megközelítései az egzisztenciális kérdéseknek, hanem a finom humor eszközével élve próbálnak tükröt tartani önmagunk számára, a játékosság fontosságát hangsúlyozva átértékeltetni velünk az életünk bizonyos mozzanatait.

2. Dinós képek
A klasszikus, fa elemsíkokból összerakható dinófigurák megmaradt lapjai tökéletes sablonoknak bizonyultak egy akril sprayvel fújt, játékos képalakításhoz. A néhol röntgenképeket idéző lenyomatok formái olykor utalnak az eredetükre, de legtöbbször attól függetlenül egy organikusan szerveződő, hol egymásba érő, hol egymástól elkülönülő, hol pedig egymást fedő vagy egymáson átszüremlő elemrendszert alkotnak. A számomra izgalmas formakapcsolatok előre nem várt térélményeket eredményeznek, ugyanis a tudatos alakítás inkább a befolyásolás szintjén érhető tetten, mint az előre eltervezett és szándékolt hatáskeltésen. A sablonok körbefújásának mikéntje egy tudatos aktus, ám az, hogy eltávolítva a falapokat milyen látvány jelenik meg végül, magában hordozza a meglepetés ígéretét. A pigmentáció mértéke, a sötét és halvány relációk, az elemsűrűség és rétegzettség mennyiségi kérdése, a sablonokkal való építkezés sorrendje olyan változóknak számítanak, amik a variációs lehetőség végtelen számát biztosítják – egyszerűbben fogalmazva: a képi megoldások kifogyhatatlanok.

3. Csíkos képek
Ezen munkák ecsettel készültek. Kezdetben egy korábbi fotogram-sorozat technikai jellegét kívántam reprodukálni. Az egymás után készülő kísérletek során megjelentek a színek és ezáltal más utak is megnyíltak. A kitakarás mint technikai eljárás itt is megjelenik a munkafolyamat során, emiatt a dinós képekhez hasonló élményt jelent maga a festés metódusa: az egymásra kerülő papírcsíkokat folyamatosan távolítom el az egyes festési fázisok után, így lépésről lépésre bomlik ki az adott kompozíció és indukál a folyamat újabb és újabb beavatkozásokat, korrekciókat, vagy előre nem várt, új megoldásokat. Az áttetszőség, a takarás, a vetett árnyékok illúziója segítségével jönnek létre az eltérő téri szituációk a foltok, illetve a csíkok alkotta rétegek között.

Jóllehet a fent részletezett témák láthatóan merőben eltérnek egymástól, mégis a közös nevezőt a létrehozásuk során átélt szellemi kalandozás jelenti számomra: a variációk sokféleségének kibontása egy koherensnek tűnő gondolat vagy problémakör keretén belül, a játékosság lehetőségének átélése, valamint az adott képlogika megtalálása, felfedezése és érvényre juttatása.